Eltelt a napom, vágtam drótot, tanultam, és ebédszünetben rendeltem pizzát. A nap folyamán az eddigieken kívül, csak egy vendégem volt. Egy kedves nő vett virágföldet, meg cserepeket. Fél hétkor gond nélkül betudtam zárni az üzletet és hazasétáltam az unokatestvéremmel. Nektek nem is említettem még, de minden szombaton együtt vagyok vele, és megnézünk egy filmet, meg kitárgyaljuk a hetet. Amikor hazaértünk:
-Na mit dobjak össze vacsira?-kérdeztem Annát, aki ledobta magát a kanapéra.
-Makaróni? Szerintem az finom és könnyű megcsinálni, és én is tudok segíteni, és lehet holnapra is meglesz belőle az ebéded. Persze ha nem zabálom fel mindet! Ja és extra szósszal csináld!- igen amint látjátok az unokatesóm, is hasonlóan beszél. Bár a felfogásunk, és gondolkodásunk teljesen más. Anna fura lány. Meglehetősen fura...
-Jó akkor lesz makaróni Annácska.-és ugráltam is a konyhába. Tudjátok mi a jó benne? Az, hogy ő nem nevet és mosolyog azon, hogy ugrálva közlekedek, hogy sokszor hadarok, hogy mindenen nevetek, és mosolygok, és hogy mindenki felé nyitok (kivéve Dávid!!! ) . Ő egyszerűen megért, mert ő is így csinálja, csak kicsit másképp. - Na de akkor gyere segíteni!
-Nembaj ha inkább úgy segítek, hogy kiválasztom a filmet? Hidd el így sokkal jobban elférsz a konyhában, gyakorolni is tudsz és nem idegesítelek. A másik amit el kell ismerned, hogy borzalmas filmeket választasz.-sorolta fejből, és közben felfelé nézett.
-Hát jó. -sóhajtottam és nekiálltam vacsit készíteni. A szósz már elkészült, de a tészta még főtt, így odaültem Anna mellé, amíg elkészül.
-Nem gondoltál arra, hogy szükséged lenne egy tartósabb kapcsolatra? -kérdezte hirtelen, amin nagyon meglepődtem. Őszintén szólva nem szoktam ilyeneken gondolkozni, mert nem látom értelmét. Egyáltalán minek ilyesmi gondolkodni? Ez egyébként sem gondolni kellene, ha tényleg akarnék egy férfit az életembe.
-Nem Ann, nem gondoltam arra. Mért szerinted kellene? Ez normális? Talán valami gond van velem? Nem akarok egyedül meghalni, de nem érzem itt az idejét, és nem is találkoztam rendes pasival. Eggyel sem, legalább is olyannal nem akit el tudnék képzelni magam mellett.-hadartam már megint, nem tudom miért, de ilyenkor, ömlenek belőlem a szavak, és nem tudom befolyásolni őket.
-Hát nekem már két hónapja van barátom, tudod Peti, és hidd el én sem éreztem hiányát ameddig nem volt, de most már tudom hogy milyen volt nélküle, és ha nem lenne hiányozna. Nem mintha valami baj lenne kettőnkkel, vagy izéé... Csak ajj.- a vállamra hajtotta a fejét és elkezdett sírni.
-Na jó ne sírj! Elfolyik a sminked.-nevettünk együtt. Szóval, elmondod? -kérdeztem, az arcára nézve.
-El..-törölte le könnyeit.- Hát már nem érzem azt amit az első hónapban, nem látom rózsaszínben a világot, nem érzem azt hogy ő a legfontosabb, az összes többi mellékes. Nem küldözgetünk, minden pillanatban üzeneteket egymásnak, és nem beszélünk napi 20-szor. Nem mosolygok és nevetek ha valami rossz történik, és nem minden gondolatom körülötte jár. Nem tudom mi van, de már rajta is észrevettem hogy nem az a hűdehajdejószerelmesvagyok. Hanem csak hajdejóvancsajom. Ez azért jelentős különbség.-Nevettem. Nem szép dolog kinevetnem, de nevettem.-Most meg mit nevetsz?
-Semmi...csak...Csak ez a szerelem. Nem tart örökké, a "minden pillanatba vele lennék, semmi más nem érdekel" állapot. De ettől még szerintem minden a helyén van köztetek. Ez is azt mutatja. Az is azt mutatja, hogy aggódsz mindenért ami kettőtökkel kapcsolatos. De ez az egyért nem kell aggódnod.-mosolyogtam és megsimogattam az arcát.
-Köszi-mosolygott ő is, és remélem megértette. Megettük a vacsit, és hát tényleg kellett az extra szósz, mert így is csak üresen felzabálta kb. a felét. Aztán megnéztük a filmet, amit ő választott. Az a címe, hogy a Mágus. Érdekes, volt és elgondolkodtató. Főleg az tetszett, ahogy a végén rájöttem az egészre. Ajánlom mindenkinek. Reggel nem keltünk túl korán. Csak délutánra mentem be dolgozni, 2-4-ig, mert vasárnap addig vagyunk nyitva. Délelőtt felajánlottam az unokahúgomnak, hogy elmegyek vele vásárolni. Egyből belegyezett.
Az én cuccom:
Anna cucca:Ezeket, vásároltuk, és én már a saját cuccomban mentem dolgozni is. Mindig ez van. Ha veszek/kapok valamit, akkor a következő alkalommal máris felveszem.előbb bementem, dolgozni, így a főnököm Magdi néni még ott volt, épp evett.
-Jó napot!-köszöntem fülig érő szájjal, mosolyogva.
-Szia Nati! Ej, de csinos vagy. Ez már igen.- méregetett bólogatva.
-Köszönöm.-pördültem körbe.
-Jaj. Jut eszembe. Ma volt itt egy fiatalember, és utánad érdeklődött. Azt hiszem valami Dávid. Megkérdezte, hogy, hogy hívnak, és mikor dolgozol.-folytatta az evést. Bosszúsan ledobtam a táskám, a fotelre.
-És mit tetszett neki mondani?-kérdeztem érdeklődve.
-Hát az igazat angyalom.-mondta mosolyogva. Követtem a táskám, és levágtam magam a fotelbe.- Talán nem kellett volna?-kérdezte megijedve. Amilyen idős olyan buta is...
-Semmi baj Magdi néni, majd megoldom.- befejezte az evést és felállt.
-Jó akkor én megyek is Nati ha nem haragszol, de ha már így bejöttél előbb...-kapta össze a cuccát.
-Tessék csak.-mondtam mosolyogva, és kikísértem, hogy vehessek magamnak egy teát. Szeretem a forró citromos teát. Közben leálltam beszélgetni, a szomszéd üzlet tulajával, igazán kedves hölgy, és megkért, hogy dekorációnak nem-e vinnék át, pár szál virágot. Természetesen beleegyeztem. Ahogy mentem vissza az üzlethez, egy meglepetés fogadott. Eddig azt hittem egy meglepetés nem lehet rossz. Tényleg azt hittem.. Imádtam a meglepetéseket. Főként kapni. De ez lehet, sőt biztos, hogy most megváltozott. Az ajtónak támaszkodva állt. Engem nézett, kitudja mióta. ha nem ittam volna meg még a forró teám, kiöntöttem volna.
